Terra Szösszenetek~
Sosem zavart a kutyám kaparászása a szobám ajtaján. Egészen addig, míg el nem temettük őt.
Be akartam takarni a lábam, nehogy éjjel valami elkapja a bokám, de már nem volt a helyén.
Öreg cicám békésen aludt az ölemben, majd hirtelen felugrott és fújva, morogva kirohant a szobából. Értetlenül néztem utána, majd a falhoz sétáltam, hogy felkapcsoljam a lámpát. Ekkor lassan nyílni kezdett mellettem a szekrény ajtó.
Nem hiszem, hogy félnem kéne a tükörképemtől. Nagyon ritkán találkozom vele.
Fáradtan indultam a szobámba, hogy lefeküdjek, de mire odaértem, már az ágyamban feküdtem.
Csak egy dologtól félek. De ő ritkán jön ki az ágyam alól.
Álmomban rémisztő, halott kislányok próbáltak darabokra tépni. Majd gyerek nevetésre ébredtem.
Válaszolni akartam a kérdésre, mikor észre vettem, hogy a szám nincs az arcomon.
